Az urbanizált homo sapiens, azaz városi lakos nap-mint-nap tapasztalhat egy ilyen semmi máshoz sem hasonlítható élményt. Bárki aki fel-nyolcra vagy nyolcra jár munkába/suliba szerintem mindenképpen hetente gazdagodik egy szar élménnyel és egy jó történettel, anélkül, hogy észrevenné. Nem tudom, megfigyeltük-e, de ezeken a tömegközlekedési eszközökön ádáz harc folyik az ülőhelyekért. Namármost, ha nem tudtad volna egy buszon vannak jobb ülőhelyek meg roszabb ülőhelyek. Tudom, hogy külsőre, nekünk fiataloknak mind ugyanolyannak tűnnek, de az idősebb és ezáltal bölcsebb korosztály tudja. Arra még nemjöttem rá, hogy a panoráma vagy mi a legfőbb szempont ülőhelyválasztásnál, de mindenképpen van (erre egy igen jó példa, hogy a végálomáson felült a buszra egy néni aki még indulás előtt háromszor váltott helyet, mivel hogy neki az éppen mellete levő vagy a busz másik oldalán levő jobban tetszett). Na ugyebár az ádás küzdelem áldozatokkal is jár és mitől volna szarabb az élmény és érdekesebb a történet, mint ha mi magunk lennénk az áldozatok. Erre is akad egy igen jó példa, egy néni könyökkel jól gyomron vágott majd elhadart egy párdont és ugyanezzel a lendülettel és lekesedéssel elindult, hogy átküzdje magát a busz másik végén található ülőhelyhez, többé-kevésbé ugyanezzel a módszerrel. Azzal nekem semmi bajom sincs, hogy a bölcsebb korosztálynak is akkor kezdődik a migrációs periódusa mint nekem, merthát ugyanannyi joguk van ott lenni a buszon mint nekem, de aztmár nemértem, hogy miért kell pont az ajtóba megállni két szagyorral és onnan el nem mozdulni. Nektek vannak ilyen tapasztalataitok? Vagy csak én vagyok ilyen balszerencsés?